Narrált színelőadás - 90 Decibel
A látássérültek számára narrációval akadálymentesített előadás célja, hogy az érintettek számára szavakkal kifejezzék és leírják a láthatatlant. Ennek köszönhetően sokkal teljesebb színházi élménnyel gazdagodhatunk.
A narrátor a látók számára egyértelmű, nem verbális momentumokat a fülmonitorokon keresztül mondja el, segítve ezzel az előadás megértését. Az előadás ideje alatt a narrátor egy olyan hangszigetelt helyen ül, ahonnan kiválóan látja a színpadot. Egy mikrofonba beszél, amit a látássérültek egy úgynevezett fülmonitoron keresztül hallanak.
Projectnek köszönhetően a hallás- és látássérült közönség rendszeresen látogathat akadálymentesített előadásokat hazánkban több Színházban.
A hallássérülteknek képzett színházi jelnyelvi tolmácsok, a látássérülteknek pedig képzett színházi narrátorok segítik az előadások megértését.
Az idei évadban nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több narrált előadásra is eljuthattam, sok felejthetetlen élménnyel lehettem gazdagabb.
Vakrepülés - Játék a sötétben
A Fővárosban csaknem 10 évtizede működik a Vakrepülés szintársulat.
Vakrepülés Színtársulat - láthatatlan játék a sötétben
Alkalmaik általában havi rendszerességgel szoktak lenni, így gyakran látogatni szoktam A darabjaikat, melyeket mindenkinek csak ajánlani tudok. "
"darabunkkal kapcsolatban a legfontosabb tudnivaló, hogy a történet előadása során a színházi teremben végig teljes sötétség lesz. A sötétben való megtapasztalás egy új dimenziót nyit a látó embereknek a valóság érzékelésében. A darabot kifejezetten látó embereknek szánjuk, annak ellenére, hogy sötétben zajlik. Ha a látó embereket látásuktól, mint elsődlegesen fontos érzékelésüktől megvonjuk, a fennmaradó érzékszerveik teljesen más alapokon működnek. Tehát erre ad igazán lehetőséget a darab, hogy ezt a különleges másképpen érzékelést megtapasztalhassuk. A sötét közegben többet megérthetünk a szemtől akadályozott, vizuálisan érzékelt világunk meg nem látásaiból. Ha túlzottan szemmel érzékeljük a külvilágot a többi érzékszervünk, a többi érzéki benyomásunk elhalványodik, háttérbe szorul, a fennmaradó négy érzékszervünk veszít erejéből, és jelentőségéből. Ám íly módon valóság egy komoly része is veszteség lehet számunkra. A szagok, az ízek, a hangok és a tapintás eltávolodnak tőlünk.
Most viszont elgondolkozhatunk arról, hogy a "valóság látása", a valóság lényegi érzékelése mennyire kötődik ténylegesen a szemünkhöz. Az alkalom lehetőséget ad a "nézőknek", hogy kipróbálják érzékszerveiket egy olyan darabban, ahol maguk is résztvevők. A sötétben a tér definíciója átértékelődik, hiszen a klasszikus színpad-nézőtér viszony megszűnik, ezért is van lehetőség a színházi terem teljes kihasználására. Ahogy a szereplők a nézőtéren, úgy a nézők a színpadon is mozoghatnak. Az előadás helyszínének az Zeg-Zug Zuglói Gyermekház színháztermét választottuk. "Az éjszaka tapintása" című darabot Donáti István író felkérésre készítette, a sötét adta körülményekre adaptálva.
Figyelembe vette művében, hogy a nézőket bevonjuk a darabba, és hogy különféle érzékszervi megtapasztalásban (illat, ízlelés, mozgás, hangok, tapintás) legyen részük. Profiként egy ilyen térben csak a vakok mozoghatnak, ezért is volt kézenfekvő, hogy vakok játsszák el a művet. Emellett a darab mondanivalója érinti a vakok identitásproblémáit. Hangsúlyoznunk kell ugyanakkor, hogy a darab látóknak szól, arról, hogy magunkból valami mást megértsünk, arról, hogy vakok segítségével megélünk egy másik dimenziót, ami csupán egy karnyújtásnyira van tőlünk. A két világ nem különbözik egymástól, és mégis más. A történet másképp láttat bennünket a sötéten keresztül…" Forrás:"
Vakrepülés Színtársulat - láthatatlan játék a sötétben - Magunkról